Tavaly nyáron az ügyét tárgyaló bíróság a tizedére, az első fokon megállapított 675 ezer dollárról 67 500 dollárra csökkentette a 30 szám megosztása miatt felelősségre vont Joel Tenenbaum által a kiadóknak fizetendő kártérítés összegét. Amint azt megírtuk – ez többek között a vele közel két évvel ezelőtt készített interjúnkból is kiderült –, a most 27 éves PhD-hallgató nem akart peren kívül megállapodni a jogtulajdonosokkal, mert az évek óta tartó jogi huzavona alatt egyre inkább nonszensznek látta az ellene folytatott eljárást. Missziójává vált, hogy a saját példáján keresztül a világot is meggyőzze erről, jogi küzdelmét jogászok csoportja segíti.

A team – derül ki a Szerzői jog a XXI. században blog posztjából – újabb fellebbezést nyújtott be az általuk még mindig sokallt kártérítési összeg radikális csökkentésében reménykedve. A bejegyzésekből (mert kettőt is szentel a szerző az ügynek, a második itt olvasható) a jogász blogger a fellebbezés esélyeit latolgatja.

Vajon mi várható mindezek után? És főleg annak fényében, hogy a bírák egyike még azt sem tudja, mi az a fájlcsere. Teljesen osztom annak az ügyvédnek a véleményét, aki szerintTenenbaum széllel szemben küzd. A törvényes kártérítés minimuma olyan maxima, amelyet áttörni csak akkor tudna az alperes, ha bizonyítja a törvény alkotmányellenességét. Erre semmi esélyt nem látok. Alapvetően azért, mert a 750$-os minimum egy fájlcseréléstől eltérő szerzői jogi perben korrekt összeg. Gondoljunk arra az esetre, ha egy publikálatlan novellát szerzői engedély nélkül valaki jogellenesen nyilvánosságra hoz, és ezzel kárt okoz (például a szerző elesik egy kiadói szerződéstől, de az mondjuk a 750$ alatt marad). Nem látok semmi esélyt arra, hogy pont a fájlcserélés tárgyában gyakoroljanak ekkora kegyet a bírák.

Az ügy részletes elemzése tehát a blog két posztjában (1. és 2.).