A ritkán lakott területek internetes kapcsolattal való ellátásának egyik módja lehet a műholdas kommunikáció, mely korlátaiból eredően nem nyújthat teljes körű és végleges megoldást, ám, ahogy szokás mondani, a semminél jobb – már persze ha a szolgáltatáshoz való hozzáférés elfogadható keretek között történik, vagyis nem olyan drága az előfizetés, hogy az már értelmetlenné teszi a használatát.

E törekvés egyik példája az egy év késéssel ma este felbocsátandó műhold, az Avanti által készített Hylas 1 (Highly Adaptable Satellite), ami jó esetben maximálisan 10 Mb/s sebességet (minimálisan 2 Mb/s-ot) képes biztosítani körülbelül 350 ezer európai előfizetőnek. A brit kormány azért üdvözli lelkesen a Hylas 1-et, mivel ez a műhold, illetve a következő, sokat segíthet azon törekvésében, hogy a ritkán lakott területek lakói is garantáltan hozzáférjenek az internethez egy minimális széles sávú színvonalon (Nagy-Britanniában 2015-ig szeretnék elérni, hogy mindenki elérhessen egy legalább 2 Mb/s sebességű kapcsolatot).

A ritkán lakott területek internetes ellátottsága egyre égetőbb az egész világon: azokon a helyeken, ahol a magas népsűrűség miatt gazdaságos a hálózatok kiépítése, a szolgáltatók gőzerővel ruháznak be, és egyre magasabb színvonalú szolgáltatásokat kínálnak, ám a számukra veszteségesen fejleszthető területek iránt nem érdeklődnek, ezért folyamatosan nyílik az „internetolló”, holott az egyre inkább digitalizálódó gazdaság és társadalom igényli azt, hogy mindenki hozzáférjen valamilyen széles sávú kapcsolathoz. Két lehetőség van, az egyik: a gazdaságosságra törekvő magáncégek húzódzkodnak a vidéki befektetésektől, ezért itt a közösségnek (ez lehet az állam is, de nem feltétlenül) kell végrehajtania a beruházásokat. A másik az, hogy alternatív megoldásokat keresnek, ilyen például a műholdas net, ám ezek üzemeltetése olyan drága, hogy bár hozzáférhető lesz a pusztában is az internet, de olyan áron, hogy az már bőségesen megsérti az esélyegyenlőség elvét. Az összes többi megoldás e kettő kombinációja, de az nyilvánvaló, hogy ha zárni akarjuk az ollót – hacsak nem történik időközben valami forradalmi technológiai áttörés – akkor közösségi közreműködésre van szükség.

Ugyanakkor az is valószínű, hogy tökéletes esélyegyenlőséget teremteni nagyon nehéz, inkább lehetetlen. A Hylas 1 például olyan területeken segíthet – ilyen persze Európában nincs túl sok – ahol borzasztóan alacsony a népsűrűség. Az Avanti mindenesetre bizakodó, 2012-ben egy újabb műholdat, a Hylas 2-t is fel akarják bocsátani, sőt később még többet is.

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a műholdas net sosem lesz olyan olcsó, mint a kábeles, ezen kívül a nagy távolság miatt a késleltetési idő egy olyan tulajdonság, melyet nem lehet kiküszöbölni, és ezért alapból hátrányban vannak az ilyen megoldások, még akkor is, ha sikerül az árakat lejjebb szorítani. A helyük meglesz, de szinte biztos, hogy csak nagyon speciális igényeket tudnak kiszolgálni, akkor jönnek a képbe, ha az adott helyen már semmi más megoldás nem alkalmazható.