Egy vízbe ejtett telefon, egy kékhalál után többé nem induló Windows, egy olvashatatlan pendrájv, esetleg egy villámcsapás után elérhetetlen SSD: aki használja a modern technológiát, valószínűleg találkozott már azzal a lassan pánikba csapó érzéssel, ami akkor fogja el az embert, mikor valamilyen szoftveres vagy hardveres okból veszni látja értékes adatait. Hasonló érzés fogja el a rendszergazdákat és a cégvezetőket, azzal a különbséggel, hogy nem a tavalyi nyaraláson készült fotók kerülnek veszélybe, hanem milliós veszteségek keletkezhetnek, ha a hibát nem sikerül időben elhárítani és az adatokat visszaszerezni.

[+]

Az efféle, technológiai okokra visszavezethető hibák a digitalizáció korában nemcsak gyakoribbak de egyre károsabbak is: képzeljük el, hogy egy szolgáltató nem tudja fogadni az ügyfelektől érkező pénzt, vagy amikor egy online áruház a karácsony előtti rohamban akár csak egy órára elérhetetlenné válik. A technológia tehát itt is kétélű fegyver, egyrészt sokkal hatékonyabbá teheti a vállalat működését, másrészt egy komoly sérülékenységet is generál. Nem véletlen, hogy a disaster management, a katasztrófakezelés, illetve a károk kezelése külön felkészülést igényel.

Nincs teljes biztonság

Mindenki tudja, hogy 100 százalékos biztonság nincs, a megfelelő disaster management rendszer feladata tehát a kiesések minimalizálása, lehetőleg arra a szintre, ahol zéró vagy egészen minimális a veszteség. Ezek a rendszerek általában kétféle eljárást használnak:

Adatreplikáció: az „éles” és a biztonsági rendszer gyakorlatilag folyamatosan kapcsolatban állnak egymással, és tükrözéssel mindig egyforma állapotban vannak. Ez a megoldás szinte azonnali helyreállítást kínál

Biztonsági mentés és archiválás: A rendszerképet, adatokat bizonyos időközökben mentik, és ezeket a mentéseket aztán több szinten, több generáción keresztül tárolják. Mivel itt nem valósidejű kapcsolatról van szó, a helyreállításra is várni kell.

[+]

Mindkét eljárás rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is, így gyakran alkalmazzák valamilyen szintű kombinációjukat. A replikációnál például már említettük az azonnal helyreállítást, ami előny, ugyanakkor logikai hibák – törölt, esetleg manipulált adatok, kártevők, stb. – esetén kellemetlen lehet, hogy a tükrözés során ezek a hibák is szépen átkerülnek a másolatra. Ezzel szemben a megfelelően megtervezett biztonsági mentés akár több generációval korábbi adatok visszaállítását is lehetővé teszi, addig viszont áll a rendszer.

• 
  A megfelelő katasztrófakezelés megtervezésekor tehát a következő szempontokat érdemes mérlegelni:
• Mekkora az a leállás okozta költség, amit még el tudunk viselni?
• Milyen alkalmazásokat használunk, és ezek közül melyek kritikus fontosságúak?
• Milyen sávszélesség áll rendelkezésre?
• Milyen távolság van az elsődleges és a másodlagos helyszín között?
• Leállás esetén mennyi időt vehet igénybe a helyreállítás?
• Teljesen automata megoldást keresünk, vagy kézi közreműködés is szóba jöhet?
• Szükség van valós idejű kommunikációra az elsődleges és a többi helyszín között?
• A másodlagos helyszín legyen képes átvenni a feladatokat?
• Mennyi a rendszer bevezetésére rendelkezésre álló keret?

Miután az alap keretrendszert sikerült megtervezni, a fenti kérdéssor segítségével kiválaszthatjuk a nekünk leginkább megfelelő helyreállítási megoldást. Nyilván ha a cégnek szüksége van egy tökéletes másolatra egy második helyszínen, ami minden pillanatban működőképes, csak a replikáció jöhet szóba – azt pedig a költségkeret dönti el, hogy ezt szoftveres vagy hardveres eszközökkel oldjuk meg. Az utóbbi megbízhatóbb és több támogatás is jár hozzá, az előbbi gyorsabb replikációt kínál.

A hardveres replikáció általában három kategóriába sorolható: a host-based a szerverek szintjén működik, és inkább kisebb vállalkozásoknak, vagy egy-egy irodának ajánlható. Olcsó, de rosszul skálázható megoldásról van szó.

Az array-based replikáció a legjobb megoldás a sok kritikus applikációval rendelkező szervezeteknél, ahol pillanatnyi leállásról sem lehet szó – az efféle rendszerek általában egy adott beszállítóhoz kötődnek, cserébe skálázhatóságuk pedig jó.

A hálózat alapú replikáció a két előző megoldás között helyezkedik el: hálózati szinten működik, és heterogén rendszereknél is bevethető, többféle szervert és adattárolót is képes tükrözni. Mind a host, mind az array alapú megoldások előnyeivel rendelkezik, viszont bevezetése drága, és több szempontot (az egyes helyszínek közötti távolság, a rendelkezésre álló sávszélesség, adatok mennyisége és típusa, skálázhatósági igény, stb.) mérlegelni kell bevezetése előtt.