A filmipar egyetlen menedéke az internet

Talán végre történik valami érdemi is abban az állóháborúban, mely az internetes letöltések, a fájlcserélő hálózatok működése miatt jött létre a tartalmakat előállítók és a felhasználók között. Legalábbis erre utal az, hogy az Egyesült Királyság Filmtanácsa (UK Film Council – UKFC) és a Nemzeti Tudományos, Technológiai és Művészeti Alapítvány (National Endowment for Science, Technology and Art – NESTA) felhívással fordult a filmiparhoz, hogy bővítsék a digitális forgalmazást, keressenek új pénzügyi forrásokat, és az online közönséggel ne csupán mint nézőkkel, hanem mint kiadókkal/terjesztőkkel működjenek együtt. Hasonló elképzelések nálunk is felmerültek végre a európai audiovizuális szektor érdekérvényesítő szervezete, a FERA (Fédération Européenne des Réalisateurs de l’Audiovisuel) nemrég Budapesten tartott konferenciáján.

A brit ajánlások a tavaly júliusban indított Take 12 digitális innovációs program részét képezik. A program célja, hogy segítséget nyújtson a filmiparnak az új technológiai és forgalmazási/terjesztési módszerek előnyeinek kihasználásában. Az ajánlásokat az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon tegnapelőtt hozták nyilvánosságra.

Az üzletimodell-váltást sürgető program az alábbi alapelveket fogalmazza meg:

  • A filmvállalatoknak úgy kell tekinteniük az online közönségre, mint résztvevőkre, szerzőkre, közreműködőkre és kiadókra, amellett, hogy egyszerűen nézők is – és ezt a vállalatoknak saját előnyükre kell fordítaniuk
  • A filmrendezőket, írókat és színészeket arra kell ösztönözni, hogy írjanak blogot vagy legyenek jelen a Twitteren, hogy a közönséget bevonják a filmkészítés folyamatába
  • Az olyan ingyenes szolgáltatásokat, mint a Google blogkeresője vagy a Twitter arra kell felhasználni, hogy nyomon kövessék a kampányok eredményességét, figyelemmel kísérjék az oldalak látogatottságát és a könyvjelzőket. Fontos azonban, hogy a népszerűséget nem szabad összetéveszteni a pénzügyi sikerrel
  • A vállalatoknak körültekintően kell eljárniuk, amikor potenciális bevételüket digitalizálás elvégeztetésére költik, ehelyett azt kellene szorgalmazniuk, hogy ezt ők maguk végezzék
  • A cél az legyen, hogy a tartalmat annyi platformnak adják el, amennyinek csak lehet, és a megállapodásokat nem kizárólagos vagy a kizárólagosságot rövid időszakra előíró formában kössék meg
  • A filmkészítőknek új pénzügyi források után kell nézniük
  • A vállalatoknak el kell gondolkozniuk azon, hogy a közönséget mivel lehetne rávenni arra, hogy fizessen a tartalomért, valamint az élmény minőségének formájában biztosított „hozzáadott érték” alapelvéről
  • Az egész filmiparra igaz, hogy még csak most tanulják ezt a műfajt, tökéletes online kampány még nem létezik, úgyhogy a kísérletezés kulcsfontosságú

A Take 12 program 12 független filmvállalattal működik együtt, specialistának számító „innovációs partnerek” bevonásával, 18 hónapon keresztül, azzal a céllal, hogy megpróbálják javítani a cégek növekedési lehetőségeit a digitális technológia és új forgalmazási/terjesztési módszerek alkalmazásával. A programban résztvevő vállalatok között van a Warp Films, a Revolver Entertainment, a Metrodome és a B3 Media. John Woodward, az UKFC főigazgatója szerint: „A Take 12 programban résztvevő vállalatok megállapításai és ajánlásai felbecsülhetetlen fontosságú szerepet játszanak annak az új módnak a kialakításában, amely a filmek feltárását, készítését és fogyasztását jellemzi majd egy teljes mértékben digitalizált Nagy-Britanniában. Folyamatos politikai, illetve a teljes iparág részéről nyújtott, átfogó támogatás segítségével meg kell ragadnunk a digitális technika által nyújtott óriási lehetőségeket, és gondoskodnunk kell arról, hogy ennek előnyeit mindenki élvezhesse.”

Hasonlóan gondolkodik Jon Kingsbury, a NESTA kreatív gazdasági igazgatója is: „A Take 12 program lehetővé teszi számunkra annak vizsgálatát, hogy a hagyományos üzleti modellek hogyan igazíthatók a most megjelenő és tért hódító digitális technológiához. Ha ennek a tanulási folyamatnak a megállapításait eljuttatjuk a filmipar többi szereplőjéhez, akkor ezzel segítünk abban, hogy a független filmvállalatok ismeretekkel felvértezve, felkészülten tudjanak élni azokkal az izgalmas új lehetőségekkel, amelyeket egy Digitális Nagy-Britannia kínál.”

Az elképzelést egy hazai jogvédő szervezet, a brit tervezet közreadója, a ASVA is támogatja. Kálmán András igazgató szerint azért, mert: „…demonstrálja, hogy az éremnek mindig két oldala van, és a kettő együtt »fizetődik ki«. Másrészt ez az anyag példaértékűen szélesen és sokoldalúan jelöli ki az új terjesztés határait – figyelembe véve a média interaktív tulajdonságait. Bár a magyar piaci szereplők kiszolgáltatott helyzetben vannak (külföldi filmek aránya, kicsiny piac, szerződések stb.) biztosan fognak találni benne megfontolandót.”

Ugyancsak pozitívan nyilatkozott lapunknak az elképzelésről Bognár Péter, a filmklik.hu vezetője is, aki a fenti modellhez kísértetiesen hasonló elképzeléseket dédelget: „Én a magam és a Filmklik részéről az idézett cikk minden mondatával egyetértek. Üzenetét fontosnak és időszerűnek érzem, és mindeközben azért aggódom, hogy ez eljut-e a kulcsszemélyekhez? A Filmkliknek megvannak a tervei, amelyek a cikk szellemében fogantak és már a pályáztatási szakaszban vannak.”

Azóta történt

Előzmények