A szóban forgó eljárásban azt a spanyolországi gyakorlatot vizsgálták, melyben az volt a kérdés, hogy a 2012-ben bevezetett szabályozás jogilag elfogadható-e. Ebben a rendszerben a spanyol állami költségvetés egy speciális módszer alapján fizeti meg azt a megbecsült jogdíjat, amelyet a digitális audiovizuális tartalmak magáncélú másolása után a jogtulajdonosok nem tudnak beszedni – Spanyolországban igen liberális a szabályozás, hasonlóan Magyarországhoz, de van egy nagy különbség: a magáncélú másolás ugyan megengedett, és a szabályozás szerint a jogtulajdonosok kompenzációt kell kapjanak, ám ennek terhét az állam állja.
Az Európai Bíróság (European Court of Justice – CJEU) szerint ez helytelen, mivel nem garantálja, hogy a terheket csak azok fizessék meg, akik valóban másolnak magáncélra jogvédett anyagokat, hanem a költségvetésből való kifizetés miatt az ország összes adófizetője beszáll a számla kiegyenlítésébe.
Lehet, csak nem így
Mint közismert, a legtöbb európai országban a magyarhoz hasonló kompromisszumos rendszer működik: a magáncélú másolás nem illegális, ám mindazokat a hardvereket, melyek felhasználhatóak a filmek vagy a zenék tárolására, külön adóval sújtják, és az ebből befolyó összegeket meghatározott jogkezelő szervezeteknek juttatják el, akik a maguk rendszere szerint ezt szétosztják az alkotók között.
A fent említett módszereket lehetővé teszi az Európai Unió InfoSec irányelve, mely ugyan deklarálja a jogtulajdonosok rendelkezési jogait, ugyanakkor megengedi azt, hogy a tagállamok egyedi módszereket használjanak a magáncélú másolások miatt keletkezett kár kompenzálására, illetve azt, hogy ezt a gyakorlatot – legális vagy illegális a magáncélú másolás, illetve a kártérítés milyen módon történik meg – maguk határozzák meg.
A mostani ítélet leszögezi, hogy az államoknak bizonyos esetekben és módokon joga van ugyan költségvetési forrásokat fordítani a jogtulajdonosok kárpótlására, de csak akkor, ha ez úgy történik, hogy egyik oldalról „fair” kompenzációt biztosít számukra, másik oldalról viszont garantálja, hogy valóban a tényleges kárt téríti meg. Erre hoznak is példákat, mint pl. Észtország, Finnország és Norvégia.
Jogilag nem védhető
Az eljárást egyébként Spanyolországban a jogtulajdonosok szövetségei indították meg 2013-ban, mivel úgy vélték, hogy a 2012 óta érvényben lévő rendszer számukra hátrányos. A spanyol bíróság ebben az ügyben fordult állásfoglalásért az Európai Bírósághoz, mely most kimondta, hogy az ilyen tisztán költségvetési finanszírozás törvénytelen, ugyanis az államnak nincs módja annak megállapítására, hogy milyen összegű kompenzáció jár a jogtulajdonosoknak, mivel lehetetlenség meghatározni, hogy hány adófizető végez magáncélú másolást, illetve hány nem, a terheket viszont nem lehet a teljes adófizetői közösségre áthárítani, jogdíjfizetési kötelezettséget csak természetes személyekre lehet kiróni, közösségekre nem.
Megjegyzendő, hogy az Európai Bíróság ítélete a reformokra váró jelenlegi uniós jog, illetve a még hatályban lévő InfoSec irányelven alapszik – ám ezek megújítása már a következő hónapokban várható: Gunther Oettinger, a digitális átállásért felelős biztos valószínűleg szeptemberben nyújtja be a tervezetet.
