Általában nem tartozik a címlapos hírek közé, pedig az elmúlt évtizedek talán legnagyobb súlyú gazdasági és politikai változását hozhatja, ha az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok sikeresen zárja le a tavaly nyáron megkezdett tárgyalásokat a közös szabadkereskedelmi övezetről (hivatalos nevén: Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség – Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP).
A digitális technológia vezető szerepe miatt a tervezett együttműködés kiemelten fontos része lesz az USA és az EU eltérő szabályozási rendszerének összehangolása a szellemitulajdon-jogok területén. Erről a folyamatról adott ki most egy jelentést az Európai Parlamenten (EP) belül létrehozott és működő szakértői csoport, a European Parliamentary Research Service. A dokumentum célja, hogy áttekintse az európai és az amerikai szabályozások közötti különbségeket, felvázolja a lehetséges egyeztetési problémákat, illetve bizonyos mértékig megoldási javaslatokat nyújtson, valamint orientálja a tárgyalásokat vezető politikusokat.
A tanulmány megállapítja, hogy a szellemitulajdon-jogok (intellectual property rights – IPR) kezelése mind az EU, mind az Egyesült Államok számára gazdasági kulcskérdés, a felhalmozott szellemi tőke értékesítése igen nagy mértékben járul hozzá gazdaságaik sikerességéhez, épp ezért kiemelt védelmet kell hogy élvezzenek ezek a termékek.
Összefoglalójukban azt szögezik le, hogy bár a két szabályozási struktúra különbségei viszonylag kis mértékűnek látszanak, az összehangolás mégis nehézségeket okozhat. (Hogy csak szorosan az IT területén maradjunk: a szoftverszabadalmak vagy az illegális letöltések területén ezek a különbségek gyökeresek, az amerikai és az európai jogfelfogás roppant mód eltér: az USA-ban létezik szoftverszabadalom, az EU-ban nem, az Egyesült Államokban az audiovizuális tartalmak illegális letöltése általánosságban büntethető, Európában jellemzően nem).
A tanulmány azt az (általános) érvelést hangoztatja, melyet az ezzel foglalkozó EU-s tisztségviselők már évek óta képviselnek: nincs helye sem a korlátozás nélküli tiltásoknak, a különösen szigorú jogvédelemnek, sem pedig a teljes szabadságnak; törekedni kell egy megfelelő egyensúly kialakítására. Az első azért lehet káros, mivel a korlátok nélküli tulajdonvédelem gátolja az innovációt és visszaélésekre ad alkalmat (emellett az információszabadságot is sérti), míg a túl laza szabályozás hasonló eredményre vezet, ugyanis ha az alkotók (legyenek azok művészek vagy az iparban dolgozók) nem jutnak a jogvédelem segítségével a munkájuk után járó megérdemelt jövedelemhez, az újra csak a fejlesztések visszaesését eredményezheti. Ennek az egyensúlynak a fenntartása, illetve kialakítása különösen nagy súllyal esik latba, amikor a két jogrendszert igyekeznek összehangolni.
Azt is figyelembe kell venni, írják a jelentésben, hogy már most is sok bi- és multilaterális egyezmény szabályozza a szellemi tulajdon felhasználását, melyeket nem lehet sutba dobni, valamint az is kiemelten fontos kérdés, hogy a fejlett országok milyen mértékben óvják ezeket a termékeket, mivel a kívül eső, főképp fejlődő országok esetenként kifogásolják, kifogásolhatják, hogy a nyugati világ a szigorú korlátozásokkal hátrányos helyzetbe hozza őket.
Kiemelik, hogy hiába vannak már törekvések az EU-n belüli egységes jogvédelemre, az unióban ez még messze nem valósult meg, fragmentált a jogrendszer, és ez az állapot természetesen megnehezíti az elvileg kétoldalú EU-USA tárgyalások sikeres lezárását.
E töredezettség mellett akadnak még olyan ügyek is, mint pl. a hírhedtté vált ACTA, melynek elfogadását a tömegnyomás hatására le kellett venni az EU-ban a napirendről – hasonló mértékű ellenállás az USA-ban nem volt tapasztalható.
Összességében a jelentés bizakodó, de úgy vélik, hogy nagyon kemény tárgyalásokra lehet szükség egy megfelelő kompromisszum kialakításához.
