Az Európai Bizottság (EB) mai közleménye arról számol be, hogy a friss uniós adatok szerint a 400 millió európai internet-előfizető számára földrajzi elhelyezkedésük dönti el, hogy milyen sebességű széles sávú internetkapcsolatok mekkora kínálatából választhatnak, és ezért mennyit kell fizetniük. Négy ma közzétett tanulmány szerint jóformán semmilyen trend vagy összhang nem létezik a széles sávú hozzáférések európai piacain. A fogyasztók számára az is zavarba ejtő, hogy a szolgáltatók mennyire eltérő mértékű tájékoztatást adnak, márpedig ennek következtében kevésbé tudják kiválasztani azt, ami a leginkább megfelel az igényeiknek.

A felmérések kiemelten fontos megállapításai:

• az egyes tagállamokban akár négyszer annyiba is kerülhetnek a leggyakrabban igénybe vett széles sávú kapcsolatok, még ha figyelembe vesszük is az adott országok vásárlóerejét
• az emberek 66%-a nem tudja, hogy milyen sebességű internetkapcsolatra fizetett elő
• a fogyasztók széles sávú internetkapcsolata a szerződésben foglalt sebességnek átlagosan csak a 75%-át éri el

Az EB megállapítja, hogy noha a távközlési ágazatnak az EU által több egymást követő hullámban indított sikeres reformja hozzájárult az uniós távközlési szolgáltatások átalakításához, az ágazat még mindig nagyrészt 28 önálló tagállami piacként működik. Az ügyfelek és a szolgáltatók egyaránt eltérő árakkal és szabályokkal szembesülnek. Az Európai Parlament (EP) a jövő héten fog szavazni az EB-nek a kontinens teljes hálózati lefedettségét célzó terveiről, melyek a probléma megoldására a bizottság szándéka szerint nagyobb átláthatóságot, több jogot és jobb szolgáltatásokat biztosítanak majd a fogyasztóknak.

Hatalmas árkülönbségek vannak a széles sávú hozzáférés esetében

A ma közzétett új tanulmány szerint akár 400%-os árkülönbség is lehet az uniós országokban reklámozott, 12-30 Mbps sebességkategóriába tartozó vezetékes széles sávú kapcsolatok között, melyekre az európaiak többsége előfizet. Az árak 10-46 EUR/hónapnál kezdődnek, attól függően, hogy hol él az ember, és akár a havi 140 eurót is elérhetik.

A hirdetések szerint a legolcsóbb széles sávú hozzáférésre Litvániában (10,30 eurótól), Romániában (11,20 eurótól) és Lettországban (14,60 eurótól) lehet előfizetni; más országokban a legalacsonyabb ajánlat akár 46,20 euróra is szólhat (Cipruson), de e mögött Spanyolország (38,70) és Írország (31,40) sem sokkal marad le. A legmagasabb az ártartomány Lengyelországban és Horvátországban, ahol az ajánlatok 20 eurótól 140 euróig, illetve 30 eurótól 121 euróig terjednek. (Az ártartomány tekintetében Magyarország az előbb említett két ország után a harmadik.)

Forrás: Az Európai Bizottság szolgálatai Van Dijk tanulmánya alapján. Az árak a 2013. februárban érvényes árak EUR/hónap alakban megadva, magukban foglalják a hozzáadottérték-adót és egy vásárlóerő paritásnak megfelelő kiigazítást

Neelie Kroes az EB alelnöke a felmérést kommentálva így nyilatkozott: „Az internet egységes piaca nem létezik, de ennek meg kell változnia. Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy Európában ugyanazért a széles sávú hozzáférésért miért kell valakinek négyszer annyit fizetnie, mint valaki másnak.”

Az EB értékelése szerint: noha a piacok közötti bizonyos különbségek megmagyarázhatók az eltérő költségekkel és bevételekkel, a napjainkban tapasztalt eltérésekért többnyire a tartós piaci fragmentáció okolható. A „behálózott kontinens” jogszabálycsomag a remények szerint segít majd megszüntetni ezeket az árkülönbségeket azzal, hogy a fogyasztóknak több jogot, a befektetőknek pedig kedvezőbb környezetet biztosít az EU egységes piacán, és lehetőséget ad a hatékony szolgáltatóknak arra, hogy más országok fogyasztóinak értékesítsék szolgáltatásaikat.

Mit kapunk, amikor széles sávú hozzáférésre fizetünk elő?

Egy másik, a SamKnows elemző cég által végzett felmérés keretében több mint 7 milliárd alkalommal mérték meg közel 10 ezer önkéntes résztvevő internetkapcsolatának sebességét, és megállapítást nyert, hogy a tényleges letöltési sebesség esetenként csupán a meghirdetett sebesség 64%-át éri el.

Neelie Kroes ezt az eredményt így értékelte: „A mögöttes hálózatok színvonala ugyan már javul, de a meghirdetett és a tényleges sebességek közötti eltérés még ugyanolyan jelentős, mint 2012-ben. Ez megerősíti, hogy a »behálózott kontinens« csomagunkban javasolt módon erősíteni és harmonizálni kell a fogyasztói jogokat. […] Itt az ideje, hogy a vállalatok egymással együttműködve megtalálják a legjobb módokat termékeik hirdetésére és bemutatására. Azt remélem, így reagálnak majd ezekre a megállapításokra.”

A „behálózott kontinens” jogszabálycsomagban javasolt reformok új jogokat létesítenek, mint például az összehasonlítható információkat tartalmazó, közérthető nyelven megfogalmazott szerződésekhez való jogot. A szolgáltatóknak különösen a ténylegesen elérhető adatsebességről kell majd pontos tájékoztatást nyújtaniuk. A fogyasztóknak szélesebb körű jogaik lesznek arra, hogy szolgáltatót vagy szerződést váltsanak, hogy felmondják szerződésüket, ha az internetkapcsolat ígért sebessége nem teljesül, vagy arra, hogy e-mailjeiket új e-mailcímre továbbíttassák, miután internetszolgáltatót váltanak.

A SamKnows projekt 2014 végéig tart, és a tervek szerint még egy éves mérésre kerül sor. A 28 uniós tagállamban, valamint Izlandon és Norvégiában élő európai fogyasztók megmérhetik internetszolgáltatójuk teljesítményét, ha csatlakoznak egy önkéntesekből álló közösséghez. A kiválasztott fogyasztók egy kis eszközt kapnak, amelyet be kell dugniuk az otthoni internetkapcsolatuk csatlakozójába. Ez az eszköz egy sor automatikus tesztet végez, amikor nem használják a vonalat. Meghatározza a széles sávú kapcsolat sebességét és teljesítményét.