Marvin Minsky (1927-2016)
Az MIT Media Lab alapítója, Nicholas Negroponte jelentette be, hogy a legendás tudós, Marvin Minsky életének 89. évében vasárnap Bostonban agyvérzés következtében elhunyt.
A tudós életútját bemutató bejegyzésben említi meg az Ágens blog szerzője, hogy Isaac Asimov nyilatkozta egyszer: csak két emberről ismerné el, hogy intelligensebbek nála. Az egyik Carl Sagan, a másik a mesterségesintelligencia-kutatások úttörője és veteránja, Marvin Minsky, akit Ray Kurzweil is mentorának tekint.
Minsky tevékenysége és alapkutatásai máig meghatározóak az olyan nagy informatikai cégek tevékenységében is, mint a Facebook, a Google vagy a Microsoft, melyek egyre nagyobb erőkkel fordulnak a Minsky által megalapozott „deep learning” fejlesztések felé – a deep learning kifejezés olyan algoritmusokat takar, amelyek az egyre nagyobb adattömeg (big data) hatékony és gyors feldolgozását teszik lehetővé egy sajátos, úgynevezett többrétegű feladatmegoldással.
Életpályája
1951-ben, a Princeton Egyetem matematika tanszékének végzős hallgatójaként, Dean Edmondsszal megépítette az SNARC-ot (Stochastic Neural-Analog Reinforcement Computer), az első neurális számítógépet. A negyven neuronból álló hálózatot háromezer elektroncső és a B24-es vadászbombázó automata pilótája szimulálta.
Az 1927-ben New Yorkban született kutató John McCartyval – akinek köszönhetjük az „artificial intelligence” [AI], azaz a „mesterséges intelligencia” [MI] terminust – alapította meg 1959-ben az MIT Artificial Intelligence Projectet, és itt, az MIT Mesterséges Intelligencia Laboratóriumában dolgozott társigazgatóként 1974-ig. Ez az intézmény 2003-ban egyesült az MIT Számítógép-tudományi Laboratóriumával, ez lett a mai napig is működő CSAIL (Computer Science and Artificial Intelligence Laboratory), melyhez olyan meghatározó vállalkozások kötődnek, mint a Boston Dynamics, a Meka Robotics (2013 óta mindkettő a Google tulajdona), az Akamai és a Dropbox.
Minsky az MI-n kívül a kognitív pszichológia, a robotika, a számítógépes nyelvészet, a matematika és a fénytan fejlődéséhez is hozzájárult. Publikációi azonban nemcsak tudományos jellegűek – futurológiai eszmefuttatások vagy sci-fi thriller (a Harry Harrisonnal közösen írt, 2024-ben játszódó The Turing Option, 1992) szintén olvasható tőle.
Az 1961-es, alapműnek számító Steps Towards Artificial Intelligence-ben (Lépések a mesterséges intelligencia felé) a korábbi kutatásokat foglalta össze, illetve a diszciplína legfőbb problémáiról elmélkedett. Az 1963-as Matter, Mind, and Models-ben (Anyag, elme és modellek) az öntudattal rendelkező gépek kérdését vetette fel. A Seymour Paperttel közös Perceptrons (1969) a rétegekbe szervezett neurális hálókat elemezte.
Az 1975-ös A Framework for Representing Knowledge-ben a keretalapú ismeretreprezentációs modellt vázolta fel. Ekkoriban kezdte el Paperttel kidolgozni a Society of Mind elméletet is.
Nevéhez számtalan találmány is kötődik: Muse szintetizátor, mechanikus kezek, robotikai, fénytani eszközök – az Oculus Rift elődjének számító fejen viselhető grafikus kijelzőt már 1963-ban megépítette. Munkásságát számtalan kitüntetéssel ismerték el (ACM Turing-díj, MIT Killian-díj, Japan-díj, Benjamin Franklin Emlékérem stb.)
Élete vége felé többször is kifejtette, hogy szerinte a jelenlegi MI-kutatások vakvágányra futottak, utat tévesztettek: „Az MI az 1970-es évek óta agyhalott” – jelentette ki 2004-ben. Élénk reakciókat kiváltó, azóta vitatott észrevételét arra alapozta, hogy néhány projekt kivételével a fejlesztők már nem teljesen autonóm, gondolkodó gépek létrehozását tartják elsőrendű céljuknak, helyette „ostoba kicsi” robotokban, a nagy egész helyett részletekben, általános MI helyett szakterületekben gondolkodnak.
