Szó se róla, bőségesen lehet ekézni a közbeszerzéseket meg az állam projekteket, de időnként nem árt némi distinkció, amikor végiggondoljuk, miről is van szó.

Ez jutott eszembe a minap, amikor olvastam a victorism.blog.hu később a mainstream sajtót is bejárt bejegyzését.

Az nem úgy van azért

Mivel magam is több éven keresztül dolgoztam digitalizációs projektekben, ez a terület különösen érdekel, valamelyest követem is az eseményeket, és már eleve gyanakodtam, mivel a blog híradásában több súlyos szakmai tévedést fedeztem fel. Most itt nem térnék ki a politikai, a szakmapolitikai vonatkozásokra – ez legyen más portál célja. Kizárólag annak a felháborodásomnak adok teret, hogy egy láthatóan a területen ismeretlenként bolyongó szerző kontraproduktívan beszél olyan szakmai kérdésekről, amelyekhez nem ért.

Ugyanis a professzionális digitalizálás nem olyan, mint amikor Pistike beszkenneli a leveleit. Tudom, mert valamikor magam is így indultam el ezen a terepen – végigszívtuk az összes kötelező kört több mint egy évtizede, míg lassan-lassan rájöttünk: mit hibázunk, és közben megismertük a technológiákat, az elvárásokat, a lehetőségeket, a minőségi követelményeket.

Törött csavarhúzóval nem megy

Drága egy ilyen szkenner, amit az Országgyűlés Hivatala a minap beszerzett, ez világos. Ám tudomásul kell venni, hogy egy több millió oldal minőségi digitalizálását célzó projektben ez a minimum: rossz szerszámmal soha nem végzel jó munkát.

Itt különösen értékes, gyakran pótolhatatlan papírdokumentumokról van szó, amelyeknek a digitális világba való átemelése mindannyiunk érdeke.

Ha megkérdezünk egy ebben a témában jártas szakembert – én megtettem, olyasvalakivel beszéltem, akinek több évtizedes gyakorlata van, aki már akkor ezen agyalt, amikor még a PC is újdonság volt Magyarországon –, akkor világos, hogy miről van szó.

A digitalizálásban jártas könyvtáros-informatikusnak három elvárása van a folyamat során:

• gyors és lehetőség szerint automatizált legyen a digitalizáció
• amennyire csak lehet, maximálisan kímélje az alapanyagot, a hordozó papírt, hiszen az a hiteles forrás
• a jelenleg rendelkezésre álló szoftveres lehetőségeket mind használja ki (pdf, OCR, kereshetőség, ésatöbbi)

Ha mindezeket elvárjuk – és miért ne várnánk el? – akkor nem lehet a teszkóból megvett gépet használni, hanem csak olyat, amely kifinomult technológiákat tartalmaz. És ez drága. Ez van.

Az persze más kérdés, hogy egy ilyen profi berendezés és a támogatás miért nem az Országos Széchényi Könyvtárhoz vagy más nagy közgyűjteményhez jut el, hanem egy viszonylag periférikus intézményhez.

De legalább valahová eljut.