Már tavaly híre ment, hogy a Google két volt fejlesztője olyan saját projektet indított, melynek célja egy, még a Google-t is felülmúló minőségű kereső megteremtése. Az új keresőnek a Cuil (ejtsd: mint a „cool”-t, eredete a kelta mondakörbe nyúlik vissza) nevet adták, s ősz óta már folyt a tesztüzem is, vagyis a keresőrobotok azóta pásztázták folyamatosan az internetet, gyűjtötték az adatokat. A tesztüzem vasárnap véget ért, s elindult az új kereső.
A Google gigászi nagyságával és technológiai felkészültségével igen nehéz ma már versenyre kelni, ezért is érdemes kétkedve fogadni a „Google-gyilkos” vállalkozások híreit, ám a Cuil megalkotóinak esetében azért nem árt alaposabban szemügyre venni a rendelkezésre álló információkat.
Annyi bizonyos, hogy a tervezők nagy eséllyel pályázhatnak egy versenyképes technológia kifejlesztésére, hiszen belülről ismerik a rivális képességeit. Anna Patterson – akinek egy korábbi fejlesztését a Google 2004-ben megvásárolta, s fel is használta – a Google-nál részt vett a webranking algoritmus, valamint a kulcsszavas hirdetéskapcsolás kifejlesztésében. Fejlesztőtársa, Russel Power hasonló munkát végzett a Google-nál, míg Patterson férje, új vállalkozásuk vezetője, Tom Costello az IBM Storage Systems fejlesztésében vett részt. Csatlakozott hozzájuk még egy volt Google-alkalmazott, Lous Monier, aki alapvető szerepet játszott az 1990-es években az AltaVista és a BabelFish megalkotásában, illetve ő vezette az eBay keresőmotorjának újratervezését. A 2006-ban, Kaliforniában alapított cég mögé két befektetői csoport állt: először a Greylock and Tugboat Ventures támogatta őket 8 millió dollárral (ők a Facebook, a Digg és a LinkedIn fejlesztésében is részt vettek tőkéjükkel), majd a Madrone Capital Partners szállt be 25 millió dollárral.
A Cuilt bevezető és kísérő marketingkampány természetesen a Google-t célozta meg, s azt állítják, hogy ők gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb szolgáltatást kínálnak, s a web nagyobb részét képesek indexelni, mint a jelenlegi piacvezető. Ezen kívül azt is mondják, hogy a Cuil nem egyszerűen csak a webes kapcsolatok keresésére figyel, hanem egy fejlettebb technológia révén elemzi az egyes weblapok kontextusait, illetve feltérképezik a felhasználók keresései mögött álló koncepciókat is.
A felhasználókra koncentráló, nagy reményekkel bevezetett újdonságok egyike, hogy a Cuil a találatokat eleve csoportosítva kezeli, azonnal besorolja őket valamilyen tematikusan rendezett sorba. A másik előny a fejlesztők szerint az, hogy keresőjük nem a keresések történetére, hanem az oldalak tartalmára koncentrál. 12-szer vizsgálják meg az adott oldalt, mielőtt indexelnék, ezért nincs szükségük arra, hogy tárolják a felhasználók online tevékenységének adatait (vagyis nem tárolják az IP-címeket), s ez minden bizonnyal szimpatikus lesz a netezőknek – nyilatkozta Costello, nyilvánvalóan a Google-lel kapcsolatos egyik legnagyobb aggályt, az adatvédelmi félelmeket lovagolva meg.
A kampány egy másik vitatott kérdése az indexelt oldalak mennyisége: a Cuil jelenleg 120 milliárd weblapot tart nyilván, s ez mindössze 5 millió dolláros költséggel is már háromszor akkora, mint a Google adatbázisa – állítja Anna Patterson.
E ponton át kell értékelnem a Google pénteki bejelentését az 1 billió számon tartott (nem indexelt!) weblapról, rosszul gondoltam akkor: nem (csak) a Microsoftnak üzentek vele, hanem a Cuilnak (is)… A számháborúra a Reuters által megkérdezett szakértő, Danny Sullivan, a Search Engine Land főszerkesztője (aki alapos és józan elemzést is írt a Cuilról) csak annyit mondott, hogy részvényt bizony nem az alapján vásárolna, hogy a cégek mit mondanak magukról, vagyis mindkét kijelentést szkepticizmussal fogadta. A Google egyébként három évvel ezelőtt, amikor 8,2 milliárd indexelt weblapot tartottak számon, felfüggesztette ennek az adatnak nyilvánosságra hozatalát.
A Cuilt jelenleg az amerikai angolra optimalizálják, az év vége felé tervezik a nagyobb európai nyelvek felé történő nyitást. A hirdetési piacra is be kívánnak szállni, ám részleteket erről nem árultak el.
