Az online pornóval simán lebukhatsz

Ha ma valaki online néz pornót, nyugodtan számíthat rá, hogy a neve, e-mail címe, vagy akár a Facebook profilja is tárolásra kerül. Akkor is, ha inkognitó módban használja böngészőjét. A hamis védelmet ígérő megoldások sorára hívja fel a figyelmet Brett Thomas a blogján. Brett mérnök informatikus, biotechnológiával foglalkozik, évek óta szoftvereket ír a Massachusett General Kórház alkalmazottjaként és genetikai kutatásokban vesz részt.

Azt írja, nem kellenek szupersütik (Supercookie), a böngésző lábnyoma éppen elég egyedi még bujkálós módban is. Ezt könnyedén ellenőrizheti bárki, vannak direkt erre a célra létrehozott eszközök, például a Panopticlick. A böngészó által átadott információk sok esetben elegek ahhoz, hogy (közel) egyértelműen azonosítsák a felhasználót. Nevezhetjük ezt globális állandónak is, ha úgy tetszik. Védekezni ellene IP cím védelemmel (pl. VPN) lehet, az EFF (Electronic Frontier Foundation) technikai leírása alaposan körbejárja a témát, hogy mitől is egyedi a böngészőnk által küldött rengeteg adat.

Nagy lehet a meglepetés, mikor kiderül, az inkognitó mód nem elég
Nagy lehet a meglepetés, mikor kiderül, az inkognitó mód nem elég

A felhasználó követése nem kérdés, ameddig csak lehet, a weboldalak mentenek mindenféle látogatási információt. Ezeket hozzákapcsolják a fenti lábnyomhoz. Sokszor nem is saját maguk, hanem harmadik fél által fejlesztett szoftverek intézik a rögzítést. Az FBI igazgatója ezt még azzal egészíti ki, hogy kétféle cég létezik: az egyik, amelyik tudja, hogy meghackelték, illetve a másik, amelyik még nem vette észre.

Az egyedi azonosítók, a böngészési előzmények, a felhasználó nyomkövetése és a böngésző lábnyoma együtt bőven elég arra, hogy rossz kezekbe kerülve kideríthető legyen, a felhasználó mikor, milyen tartalmakat böngészett. A fentiek fényében az inkognitó mód nem véd meg attól, hogy (ha valakinek érdekében áll) kiderüljön rólunk, mit néztünk meg, merre böngésztünk. Innentől kezdve pedig a Facebook azonosítót és a pornónézési szokásainkat párosítani nem nagy kunszt, publikálni pedig még kevésbé az.

Mi a megoldás? Egyrészt használhatunk virtuális magánhálózatokat (persze nem ugyanazt minden célra), váltogathatjuk a böngészőket, csökkenthetjük a színmélységet vagy a felbontást, az időzónát és egyéb apró változtatásokat eszközölhetünk a kínosnak vélt tartalmak megtekintése előtt, vagy elfogadhatjuk, hogy nem vagyunk biztonságban az interneten. Azt azonban tudnunk kell, hogy közel sem olyan könnyű nyomtalannak maradni, mint azt a modern böngészők ígérik.

Azóta történt

Előzmények