Habár Gordon Brown miniszterelnök 2009-ben kormánya nevében megható szavakkal kért bocsánatot azért, amit hazája egyik legnagyobb tudósával szemben elkövettek az akkori politikusok, mindez nem jelentette azt, hogy az idén száz éve született Alan Turingot hivatalosan is rehabilitálták volna, vagyis kimondták volna, hogy jogszerűtlen volt elítélése és meghurcolása. A rehabilitációért küzdők mozgalma hivatalosan is kérte ezt az elmúlt években, de az aláírásgyűjtő akció egyelőre sikertelen, mivel a brit kormány közölte, hogy nincs mód egy ilyen lépésre, ugyanis a számítástechnika egyik legnagyobb alakját, a britek háborús hősét az akkori törvényeknek megfelelően marasztalták el, és visszamenőleg ezt nem lehet átminősíteni.

Ahogy a bocsánatkérésről szóló hírünkben is megírtuk, Turingot azért érték ma már szinte érthetetlen, minősíthetetlen támadások az 1950-es években, mivel homoszexuális volt. Ez azonban az akkori, hisztérikusan hidegháborús időkben, az akkor érvényes törvények és a háborús érdemeket roppant gyorsan felejtő közösség morális hozzáállása miatt ahhoz vezetett, hogy a „jogkövető” állam választás elé állította a nemrég még ünnepelt kutatót, mely szerint vagy börtönbe vonul, vagy pedig hormonkezelésnek („kémiai módon történő kasztrációnak”) veti alá magát. A megtört tudós az utóbbi mellett döntött, ám az akkor „tudományosan elfogadott” ösztrogéninjekcióknak köszönhetően súlyos mellékhatások jelentkeztek nála, megnőtt a melle, s a fizikai változások súlyos pszichikai tünetekhez is vezettek. Turing két évvel később máig tisztázatlan körülmények között halt meg – az biztos, hogy ciánmérgezés okozta a halálát, ám ma sem tudni, hogy öngyilkosság vagy véletlen mérgezés történt, s az is szóba került, hogy politikai merénylet áldozata lett.

Jogi dilemma vagy esetleg más áll a háttérben?

A kormány nevében most Lord McNally igazságügyi miniszter a Lordok Házában azzal érvelt a posztumusz kegyelem megadása ellen, hogy Turingot egy akkor érvényes törvény alapján ítélték el, és a tudósnak pontosan tisztában kellett lennie azzal, hogy „viselkedése” üldözendő, és számíthatott a jogi következményekre. Azt ugyan a brit politikusok is elfogadják, hogy tragikus és méltatlan, ami Turinggal történt, ám – és itt a szigorú jogkövető magatartáshoz való ragaszkodás jelenik meg – úgy vélik, abban kemény időszakban mindenki tudta, hogy ilyen törvények vannak, és alkalmazkodni kell hozzájuk. A liberális demokrata Lord Sharkey úgy nyilatkozott a The Guardian-nek, hogy ebben az esetben visszamenőleg nem lehet kegyelmet adni. A politikus úgy véli, az utókor annyit tehet, hogy nem engedi meg még egyszer, hogy az akkorihoz hasonló sötét korszak következzen be, amelyben ilyen embertelen és brutális törvényeket hoznak meg.

A rehabilitációért folyó nemzetközi akció a döntés ellenére tovább folytatódik, és az egyik aláíró, egy amerikai matematikus, Dennis Hejhal szerint a britek akkor tiszteleghetnének Turing előtt a centenárium évében méltóképpen, ha precedenst teremtve kegyelmet adnának neki utólag. Igaz, ez azzal járna, hogy akkor mindenkinek meg kellene ezt adni, akit akkoriban hasonló okokból ítéltek el, és Hejhal szerint ez az elutasítás valódi oka.