Ha minden igaz, a jövő héten új korszak kezdődik a magyar internetezés történetében, december 11-én hatályba lép ugyanis az a szeptemberi kormányrendelet, amely kötelezi az internetszolgáltatókat a csomagjaikban garantált le- és feltöltési sebességértékek közzétételére nemcsak az általános szerződési feltételekben (ÁSZF), hanem a weboldalukon és a hirdetéseikben is. Ez – legalábbis a szaktárca és a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) reményei szerint – azt eredményezi majd, hogy megcsappan a csalódott előfizetők száma.
Miről is van szó? Minden internet-előfizető szeretné, ha a hozzáférésén a szolgáltató által ígért maximális sávszélességgel tudna le- és feltölteni, ám ez a gyakorlatban nem így működik: egy 8 Mbps sebességű kapcsolaton a legritkább esetben lehet másodpercenként közel 1 megabájtot lehúzni a világhálóról. Az éppen elérhető sebességet számos tényező befolyásolja – például a hálózat leterheltsége, a központtól való távolság, a szerver közelsége stb. –, ezért a csomagokban hirdetett sebességértékeket a távközlési vállalatok bevallottan elméleti maximumként adják meg, saját hálózatukon belül. Ezeknél az általuk szerződésben vállalt, garantált sávszélesség – amint arról mindenki meggyőződhet, ha van türelme végigbogarászni a vonatkozó ÁSZF-eket – jóval alacsonyabb, többnyire néhány száz kilobit.
A potenciálisan nagy sávszélességbeli ingadozás ellenére eddig az volt az általános gyakorlat itthon, hogy az internetszolgáltatók az elméleti maximális sebességértékeket tüntették fel a csomagjaik nevében, és ezekkel is reklámozták azokat. Ennek megfelelően megszoktuk, hogy vannak 2,4,8,10 stb. megabites internet-hozzáférések, és legfeljebb csalódottan vettük tudomásul, ha ezeket az értékeket nem láttuk viszont az internetes sebességmérő oldalakon mért számokban. Jövő csütörtöktől viszont már azt is fel kell tüntetni a hirdetésekben, hogy a legrosszabb esetben mire számíthatunk; egy tipikus mobilinternet-csomag reklámjában például valami ilyesmit kell majd látnunk: „3,6 Mbps maximális és 150 kbps garantált letöltési sebesség”.
Az NHH azt várja, hogy a rendeletnek köszönhetően megszűnik a „számháború” a szolgáltatók között, de a cégek többféleképpen is reagálhatnak. A többség valószínűleg fel fogja tüntetni az elméleti maximumok mellett a garantált minimumot is mind az ÁSZF-ben, mind a honlapján és a reklámokban – utóbbiakban jó eséllyel csillagozott, apró betűs lábjegyzetként. Mások követhetik az Invitel példáját: a távközlési vállalat október elején olyan ADSL-csomagokat vezetett be Rajt, Tempó és Turbó néven, melyekhez nem rendelt sebességértékeket, hanem korlátozás nélkül biztosítja az előfizetőnél éppen elérhető legnagyobb sebességet. A harmadik, legkevésbé valószínű forgatókönyv pedig az, hogy a hirdetett és a garantált értékek közelítenek majd egymáshoz, ami akár azzal járhatna, hogy a csomagok elnevezésében szereplő letöltési értékek a 2007 eleji országos sávszélesség-emelés előtti számokra esnek vissza, és a 8 megabites előfizetésből 2 vagy 3 megabites lenne, a 4 megabitesből pedig 1.
