Nem kevéssé lemaradva

Az architektúra átalakítása vitte el a majdnem ötmilliárd legjelentősebb részét (közel hárommilliárd), ehhez jött még a gépteremre fordított 466 millió forint. Ezért a pénzért „több raklapnyi” x86-os gépet vásároltak, mivel úgy döntöttek, hogy a nagy gépek helyett érdemesebb a kisebbek hálózatára építeni. Fábos Zsolt elmondta azt is – bár ezekről a részletekről mindkét vezető nagyon-nagyon nehezen kívánt megszólalni, legtöbbször meg sem tették –, hogy szoftverfelújítás is zajlott, s az eddig döntő többségükben dobozos programokat jórészt nyílt forrásúakra cserélték, csak ott maradtak kereskedelmi szoftverek – ha jól értettem, az Oracle adatbázis-kezelőinél –, ahol nem lehetett ilyen alternatívát találni. A pályáztatás során azt a módszert választották, hogy feladatokra kértek megoldásokat, nem cégekre – mint az állami Microsoft-tendernél –, így annak adták a megbízást, aki ezt legjobban teljesítette (itt megint csak volt egy kis maszatolás, de ha jól vettem ki, akkor a Red Hat lehet a beszállító), s így a gépek 95 százalékán nyílt forrású operációs rendszer fut.

(Nyilván feltűnő, hogy milyen sokszor használom a „ha jól értettem” típusú minősítést; nem véletlen, ezekre a részletekre nem szívesen tértek ki, bagatellizálták őket, illetve arra hivatkoztak, hogy nincs felhatalmazásuk ezekről beszélni – mindez megtámogatva a „nemzetbiztonságilag fontos” jelzővel, mely újra csak bizonyos információ-visszatartást indukált.)

Annyi bizonyos, hogy óriási a „vasakra” költött összeg, még akkor is, ha nemcsak hogy egy „központduplikálásról” van szó, hanem a régi gépterem teljes felújításáról is. Nem kis feladat egy egész Magyarországot kiszolgáló, biztonságos rendszer megteremtése (bár a rendszert ténylegesen használók számáról nincsenek megbízható információk – a regisztráltak száma ugyanis messze nem mérvadó). Arról keveset tudhattam meg – talán semmit sem –, hogy az új hardverparkra tervezett szoftveres rendszer mennyiben újult meg, vagy mennyiben maradt a régiben, s abban is bizonytalan vagyok, hogy a korábbi hibák (melyek vagy rendszerszerűek voltak, vagy azért jöttek létre, mivel a használt biztonsági protokollok nem eléggé védettek az emberi tévedésekkel, hanyagságokkal szemben) vajon megismétlődhetnek-e az új rendszerben.

Teljesen újragondolt felhasználói felület az ügyfélbarátság jegyében

Az Ökrös Csaba által elmondottakat már (részben) meghallgattam Tihanyban, az Internet Hungary rendezvényén is, s igazából akkor sem nyűgözött le. Nem mintha nem lenne szinte minden elemében támogatandó, inkább azért, mert most is az járt az eszemben, hogy: Miért csak most? Az új portálszerkezet olyan – gyakran a webkettőből már réges-rég ismert – elemeket tartalmaz, melyeknek bevezetése aktuális lehetett volna már az Ügyfélkapu első komolyabb terjeszkedése (2004-2005) idején is. Azt mindkét szakember kifejtette, hogy – egyelőre – új szolgáltatások bevezetése nincs napirenden, a meglévők hatékonyabb használatát tűzték ki célul. Nagyon helyesen. De valahogy mégis kínosan érzem magam, amikor a tervezetről szóló slide-okat nézem.

Nyilvánvaló, hogy egy állami, bürokráciával terhelt szervezet nehezebben mozdul, mint egy versenykényszerbe szorított magáncég. De azért mégis csak furán érzem magam, amikor a monolitikus portálfelépítés helyett a moduláris megoldást kapom újdonságként, a belépési pont helyett az ügyintézési felületet stb. Ha most nem is az ilyen téren az egyik leginnovatívabb céget említem, a kőgazdag Google-t (akik egyébként e megoldásaik miatt is lettek gazdagok), de hát mondhatnám saját portálunkat, a PH!-t is, ahol a kezdetektől a moduláris felépítés volt a tulajdonosok és tervezők alapkoncepciója – sok-sok évvel ezelőtt. Attól valahogy nem fogok padlót, hogy végre tematikusan lesznek összerendezve az információk, hogy az adott oldalon rendes navigációs sáv lesz, hogy az egyes portálelemek színvilágban elkülöníthetőek. Arról a nem túlságosan biztató távlatról nem is beszélve, hogy Ökrös Csaba érvként említette azt is, hogy túlterheltség esetén milyen jó a moduláris rendszer, legfeljebb egy-két („kevésbé fontos”) modul nem lesz elérhető, amíg helyre nem áll a rend.

Ha röviden kéne fogalmaznom, akkor azt mondom, hogy bizonytalanul jöttem ki arról a sajtótájékoztatóról, amit igazából csak nekem tartottak (az egyik újságíró még az elején eltávozott, a másik pedig nem sok kétséget táplált a projekttel kapcsolatban): óriási összegű befektetéséről van szó, ám a hardveres fejlesztés értelmességéről nem győződtem meg, a szoftveres fejlesztésekről vajmi keveset hallottam, a korábbi hibák javításáról semmit. Nem vonom kétségbe változások horderejét, ám valahogy nem tudok szabadulni Dedinszky Ferenc, a kormányzat informatikai biztonsági felügyelője szellemétől. Ő éppoly meggyőzően beszélt egy konferencián május végén, mint az általam most hallgatott szakemberek, s elmondta hosszasan, részletesen, szakmailag alátámasztva, hogy néhány nap múlva új roham jön, és erre a KSZER fel van készülve, nem lehet semmi baj. Aztán az történt, hogy az Ügyfélkapu azon a bizonyos napon összeomlott.

Kívánom – mindannyiunk érdekében, – hogy legközelebb ne így legyen.