Bemutakozik a Unity
A 2010-es év rendkívül sikeres volt a Linux számára, hiszen egy olyan területen sikerült vezető szerepre szert tennie, ahol pár évvel ezelőtt még a legkevésbé számítottunk volna erre: a mobiltelefonok piacán. Talán sokan nem is tudják, hogy az óriási mennyiségben eladott androidos telefonok mind a Linux-kernelre épülnek. A felhasználókat persze ez nem is kell, hogy érdekelje: ők egyszerűen csak használni szeretnének egy eszközt, legyen az telefon vagy éppen számítógép. Ugyanakkor az Android népszerűsége látványosan megmutatta, hogy egy eszköz sikere nagyban függ annak könnyű kezelhetőségétől és intuitívan használható felhasználói felületétől. Ez a tanulság különösen fontos lehet a népszerű Linux-alapú operációs rendszer, az Ubuntu számára, amely a holnap megjelenő új kiadásában egy teljesen új felhasználói felületet vezet be.
Az Ubuntu már eddig is komoly sikereket ért el könnyű kezelhetőségének és felhasználóbarátságának köszönhetően: a rendszer Magyarországon is meglehetősen nagy felhasználói táborral rendelkezik, és az otthoni felhasználók mellett cégeknél, egyetemeken, közoktatási intézményekben és önkormányzatoknál is egyre aktívabban használják. A rendszer felhasználói felülete a GNOME asztali környezetre épült az elmúlt években. Ez a felület szabadon testre szabható paneleket használt. Alapbeállítások mellett a képernyő tetején és alján volt egy-egy panel: a felsőről érhettük el az alkalmazásokat, a legfontosabb mappákat és a rendszerbeállításokat. Szintén itt voltak az óra és az értesítések, vagyis itt láthattuk például, hogy mennyi energia van még az akkumulátorban, hogy fel vagyunk-e kapcsolódva valamilyen wifihálózatra, és itt állíthattuk a gép hangerejét. Az alsó panelen válthattunk az ablakok és a munkaterületek között (ezek lényegében egymástól független asztalok, ahol a futó alkalmazások ablakait pakolhatjuk).
Az Ubuntu 11.04-es, Natty Narwhal néven fejlesztett kiadásában a GNOME asztali környezet alkalmazásaira és technológiáira az Ubuntu-fejlesztők egy új, Unity elnevezésű felhasználói felületet építettek. Az új felület szakít a korábbi felépítéssel, és új elrendezést vezet be: a képernyő tetején és bal oldalán kapott helyet egy-egy panel. A felső panelen továbbra is ugyanott találjuk az értesítéseket, ahol korábban, a képernyő bal oldalán megjelenő panelen viszont alkalmazások ikonjai sorakoznak. Ez hasonlóan működik, mint a Mac OS X dokkolója vagy a Windows 7 tálcája: a futó programok mellett itt rögzíthetjük a leggyakrabban használt alkalmazásaink indítóikonját, így bármikor közvetlenül elérhetjük azokat. A futó alkalmazások ikonjának bal oldalán egy kis, fehér háromszög jelenik meg, az ikon jobb oldalán látható fehér háromszög pedig az éppen használt programot jelzi. A bal oldali panelről ezek mellett elérhetjük a több munkaasztal kezelését segítő munkaterület-váltót, az alkalmazások és a korábban használt fájlok elérésére szolgáló keresőket, valamint a kukát.
A Unity fejlesztésekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél hatékonyabban használják ki a rendelkezésre álló képernyőfelületet. Ennek részeként a menü az ablakok címsora alól felkerült a felső panelre, hasonlóan például a Mac OS X-hez. Maga a megvalósítás valószínűleg kellemes emlékeket idéz majd azokban, akik a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején Amigát használtak, hiszen az ubuntus terminológiával globális menünek nevezett elrendezés működése az amigás megoldásra emlékeztet: az alapból rejtett menü csak akkor jelenik meg, amikor arra a felhasználónak szüksége van. A felső panelen alaphelyzetben az aktív alkalmazás neve olvasható, a menü akkor tűnik elő, ha az egeret ide húzzuk.
A bal oldalon megjelenő indítópanel automatikusan elrejtőzik, ha egy ablak kerül fölé, ezzel biztosítva, hogy több hely maradjon az alkalmazásokban megjelenő hasznos tartalom számára. Az indítópanelt úgy jeleníthetjük meg újra, ha az egeret a képernyő bal széléhez húzzuk. A rendszer ilyenkor vár nagyjából egy másodpercet, hogy meggyőződjön róla, hogy komolyan gondoltuk a dolgot, és nem csak véletlenül tévedt arra az egér, majd megjeleníti az indítópanelt. Ha ezt a kis késlekedést szeretnénk elkerülni, egyszerűen húzzuk az egeret a képernyő bal felső sarkába, így késlekedés nélkül jelenik meg az indító. Ha olyan alkalmazást szeretnék elindítani, amelynek nincs rögzített ikonja, akkor kattintsuk a képernyő bal felső sarkában látható Ubuntu-logóra vagy az indítópanelen egy nagyítóban kis plusz jellel jelzett alkalmazásböngészőre, és a megjelenő keresőablakban egyszerűen keressünk rá a programra. Ide nemcsak az alkalmazás nevét írhatjuk be, hanem bármilyen keresőszót: ha például azt írjuk be, hogy „csevegés”, akkor automatikusan felajánlja az Empathy nevű programot, amellyel Google Talkon, Facebookon, Live Messengeren (MSN), és más népszerű szolgáltatásokon keresztül cseveghetünk ismerőseinkkel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
