Bevezető

Az egyre lassuló, teleszemetelődő windowsos számítógép réme – bár nincs benne a felhasználói kézikönyvben, és nem fogadjuk el az F8-cal – a tapasztalatok szerint mégis gyakran felüti fejét (természetesen a microsoftos rendszermérnökök ez alól kivételek). Ez ellen két eszközzel lehet küzdeni: újratelepítés vagy rendszerkarbantartó programok használata. A reinstall drasztikus (adatvesztéssel járhat, ha nincs backup), időigényes (kivéve, ha például egy tiszta rendszert lementünk és visszaállítunk), de mondhatni tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés.

A rendszerkarbantartó programok használata is elterjedt, de ez több szempontból is ingoványos terület. Sok kis szoftver van, nincsenek olyan nagy nevek, mint például a vírusirtók terén, mindenki másra esküszik, valamint az egyes megoldásokat elég nehéz összevetni, mert nehezen mérhetőek, illetve összehasonlíthatóak az elért eredmények. Most két rendszerkarbantartó programot tesztelünk: a Slow-PCfighter az operációs rendszer általános sebességén, a programok indulásának gyorsaságán igyekszik javítani, míg a FULL-DISKfighter felesleges fájlokat, ezáltal felszabadítható helyet keres a merevlemezünkön.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy aránylag olcsó a RAM (mely hozzáadásával szinte bármely gép sebessége javul) és főként a merevlemez, ezért asztali gépeken nem biztos, hogy kifizetődő egy ilyen program megvásárlása. Ellenben a hordozható számítógépek jellemzően lassabbak, drágábban, nehezebben bővíthetőek, mint azonos értékkel bíró asztali társaik, sőt, akár a garancia is elveszhet, ha házilag akarjuk tuningolni a gépünket. Ezért látjuk a rendszerkarbantartó programok igazi célcsoportját a notebook- / netbooktulajdonosokban.

De nemcsak technikai faktora van a történetnek, hanem emberi is: aki nem érzi magát szakavatottnak egy ilyen feladathoz, az a fent leírt problémák esetén vagy beviszi gépét egy szervizbe súlyos összegekért, vagy esetleg megkér egy ismerőst, például a PH!-fórumokon gyakran megénekelt Steve Blood Jr.-t (Vér Pistikét, a szomszéd gyereket). Plusz gondoljunk azokra is, akiknek a gépén sok szenzitív adat van, és nem szeretnék, ha más machinálna a gépükkel. Valamint az emberek egy része úgy van szocializálva, hogy nem szeret szívességet kérni, inkább kicsengeti az ellenértéket.

A fentiekből kitűnik, hogy amennyire könnyen el lehet utasítani elsőre ezeknek a szoftvereknek a létjogosultságát, némi belátással annál több eshetőség vehető számba alkalmazásukra.

Tesztkonfiguráció

Abból a célból, hogy világosan összevethető legyen az előtte-utána állapot, egy klasszikus, első generációs (khm, lassú) netbookra esett a választás: az Acer Aspire One ZG5-re. Intel Atom N270 processzor 1,6 GHz-en, 1 GB RAM, 160GB winchester (5400 rpm), operációs rendszerként gyári Windows XP Home (32 bit).

A masina nem a boltból jött, nem volt új állapotú, pont ellenkezőleg! Napokig vadásztam a Hardveraprón egy olyan példányra, amit régóta használtak, jól be volt lakva, mindenféle hasznos vagy felesleges szoftverrel tele volt. Olyan gépet, ami pont olyan állapotban van (slow is és full is), mely megfelelő kihívást jelent a tesztelt szoftvereknek. Megtaláltam :) Mellékszál: a gépen találtakon magam is meglepődtem, ugyanis ott maradt rajta az előző tulajdonos teljes digitális élete: Facebook, email, Live Messenger beléptetve, és így tovább. Sok mindent megtehettem volna a nevében, ha ilyen szándékom lett volna.

Induljon a banzáj, lássuk, többet érnek-e ezek a programok mint egy virtuális Street Racing matrica!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!