Minden városban más architektúra

A múlt héten adták át a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF Intézet) által menedzselt HBONE+ projekt keretében a magyar kutatói hálózat továbbfejlesztése érdekében létrehozott szuperszámítógépes infrastruktúra első elemét, a Debreceni Egyetemen elhelyezett nagy gépet. Ez a rendszer összesen négy számítógépet tartalmaz, s a folyamatos üzembe helyezés során április 15-én a Pécsi Egyetemen következett el a hivatalos átadás ideje. Az eseményen az IT café is részt vett, s a pécsi projekt egyik vezetőjével, Koniorczyk Mátyással, az egyetem tudományos munkatársával beszélgettünk, és arra kértük, mutassa be az intézmény új büszkeségét. (A szuperszámítógépről készül képgalériánk a cikk második oldalán található.)

Koniorczyk Mátyás

Az országban akadnak már olyan rendszerek, melyeket tulajdonságaik alapján szuperszámítógépeknek nevezhetünk, ilyen például az Országos Meteorológiai Szolgálatnál tavaly nyáron üzembe helyezett IBM iDataPlex, mely 14 teraflopsos teljesítményével egész a múlt hétig, a Debreceni Egyetemen átadott új rendszer elindulásáig a leggyorsabbnak számított. Mik a hetekben folyamatosan elinduló új kutatói rendszer jellemzői? Hogyan épül fel, kik a résztvevők?

A jelenleg záródó projekt gazdája, a NIIF Intézet már 2001 óta működtet egy a Sun által gyártott rendszert, mely azonban a folyamatos bővítés ellenére is messze elmarad képességeiben a most elinduló rendszerektől, akár egyenként, akár együttesen szemléljük őket. (Azt azért megjegyzem, hogy ez a ma már kissé „korosnak” számító pesti gép bőven megszolgálta az árát, gyakorlatilag száz százalékos kihasználtsággal működött az elmúlt évtizedben, és számtalan kutatási projekt megvalósítását tette lehetővé.)

A NIIFI kezdeményezésére elindított fejlesztés koncepciója eredetileg is az volt, hogy ne a fővárosba kerüljenek számítógépek, hanem földrajzilag elosztott módon az úgynevezett pólusvárosokba, a debreceni, a pécsi és a szegedi kutatói műhelyekhez. A három nagy rendszer, valamint a szegediből Budapestre „kihelyezett” kisebb rész egy infrastruktúrát alkot, együtt menedzseljük őket, de az üzemeltetést az egyetemek vállalták fel, ezért cserébe prioritást kapnak a helyi feladatok. Tehát a miénk Pécsett lesz, de nem a mi tulajdonunk. A mi kutatásaink előnyt élveznek, de a fennmaradó időben bárki használhatja, igénybe veheti a kapacitást. A három rendszer teljes költsége egymilliárd forint volt, ezt harmadoltuk el a városok között.

A pályázatot az intézmények közösen menedzselték, és egy igen alapos és hosszadalmas folyamat végén választottuk ki a szállítót. Egy úgynevezett versenypárbeszédet folytattunk: előzetesen kiválasztódtak azok a cégek, akik képesek megfelelő színvonalon a nekünk kellő rendszert létrehozni, majd a vállalatok az általunk leírt igények alapján megoldási javaslattal álltak elő. Ezeket természetesen bizalmasan kezeltük, majd jött egy újabb tárgyalási forduló, elindult egy árverseny, és csak ezek után választottunk a legalkalmasabb három közül. Az egyik fő szempontunk az volt, hogy kellően sokszínű architektúra jöjjön létre.

Mi az ön feladata ebben a projektben?

Jómagam fogom össze a leendő pécsi felhasználókat, ez a legfontosabb dolgom. Amikor kiderült, hogy a NIIFI mindenképp bővíteni kívánja a kutatói infrastruktúrát, az számunkra különösen örömteli volt, hiszen a pécsi egyetem egyszer már sajnálatos módon „lecsúszott” egy ilyen lehetőségről. Az előzetes egyeztetések után választottak ki szakmai kapcsolattartónak, többek között azért, mivel nekem már van némi szakmai tapasztalatom ilyen nagy gépen is.

Így aztán tagja, vezetője lettem annak a helyi akadémiai, interdiszciplináris munkabizottságnak, mely igyekezett az igényeket felmérni. A munkabizottságban minden olyan szakma képviselői jelen vannak, akik számára hasznos egy ilyen nagy kapacitású gép: meteorológus, több kvantumkémikus, néhányan az orvostudományi karról, fizikusok, mint jómagam, sok matematikus, mérnökök. A művészeti és a bölcsészkarról egyelőre még nincsenek érdeklődők, de ez csak idő kérdése, hiszen Pécsen egy kialakulóban lévő szuperszámítógépes kultúráról van szó, nem úgy, mint Szegeden, ahol ennek már vannak hagyományai.

A három gép alkotta nagy rendszer teljesen egységes, ugyanolyan gépekből áll?

Fontos megjegyezni, hogy a három gép nem egyforma. Részletes szakmai vitát folytattunk a projekt előkészítése idején, és a koncepció kialakítása során végül az az álláspont győzött, hogy a három városba három különböző architektúra kerüljön. Ennek az az oka, hogy mindenhol másféle kutatási igények merültek fel, ehhez kerestek az adott városban optimális megoldást, és a helyi csapat a saját elvárásaikat leghatékonyabban kiszolgáló rendszert választotta. Mi Pécsen úgy döntöttünk, hogy egy NUMA-architektúra kerüljön ide, Szegeden mindenképp clustert akartak, Debrecenbe pedig egy sajátos, köztes megoldást, egy MPP-t telepítettek. Ahogy említettem, Budapesten is lesz egy kisebb része ennek fejlesztésnek, a szegedi cluster egy darabja kerül oda a Műegyetemre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!