Elszámolási mizériák

A legizgalmasabb kérdések a fejlesztés során az e-kereskedelmi ügyletek teljesítési helyének meghatározása körül fogalmazódtak meg. Gondoljunk egy olyan szituációra, amikor belép egy amerikai utas a Malév honlapjára, és Párizsból Moszkvába szeretne utazni. A szerver Budapesten, a vevő New Yorkban van, a jegyet pedig Budapestről kapja meg a világháló segítségével. Hol vásárol ilyenkor az ügyfél? Hol van az értékesítés helye? Párizs, Moszkva, Budapest vagy New York? Milyen szabályok érvényesek ilyenkor?

A hazai és nemzetközi adójogi szabályok alapos tanulmányozása után a Malévnál végül úgy döntöttek, hogy az online jegyértékesítésnél az értékesítés helye Budapest legyen, mivel itt van a szerverük, itt készül az e-ticket és a számla is, ráadásul innen kerülnek az interneten keresztül ezek a bizonylatok a vevőkhöz. A döntésből következik, hogy az adóbevételek a magyar államot illetik meg, ez pedig azért is fontos volt, mert a költségvetés már sokszor kisegítette a bajból az elmúlt időszakban gyakran veszteséges légitársaságot. Lehetett volna olyan döntést is hozni, hogy egy olasz vagy spanyol vevő a saját országa szerinti „belföldi” számlát kapjon, de ekkor az adott ország előírásait kellett volna alkalmazni.

Egy másik fontos, a döntést befolyásoló tényező volt, hogy csak az e-ticketnél lehetett az elektronikus számlázást bevezetni, a papírjegynél ugyanis a folyamat lekerül az elektronikus pályáról, ezáltal más szabályok vonatkoznak az értékesítési folyamatra. Nem biztos, hogy az országonként eltérő előírások kiengedik a hatókörükből az így szerzett bevételeket, tehát nemzetgazdasági érdekként is megjelent, hogy az adózás Magyarországon történjen.

Kérem az e-számlámat!

Komoly dilemma merült fel akkor is, amikor elérkeztek a magyar jogszabályban ahhoz a passzushoz, mely szerint meg kell kérdezni az online vásárlótól: akar-e e-számlát? A rendszer logikája nem tudta kezelni azt az esetet, amikor valaki interneten rendel, de papírszámlát kér. Pedig a magyar szabályozás megköveteli a választási lehetőség felkínálását. Ilyenkor szokott megállni a rendszertervezési gépezet: a fejlesztők belebonyolódnak különféle öszvérmegoldásokba, ahonnan aztán a legtöbb esetben már nem lehet visszatalálni a folyamat fő sodrába.

A hatályos magyar jogszabályok (1992. évi LXXIV. tv. az általános forgalmi adóról 43. § (7), a 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról, valamint a 2000. évi C. törvény a számvitelről, illetve a 20/2004 PM rendelet az elektronikus számláról) alapján a számlaadási kötelezettségnek eleget lehet tenni elektronikusan kibocsátott számlával is. Ennek feltétele a vevővel történő előzetes megállapodás, melyhez az utas az interneten zajló vásárlásakor a beleegyezését adta (kényszerpálya, mert egyébként nem tud interneten jegyet vásárolni!).

„Ez utóbbi jogszabályi kötelezettséget sürgősen meg kellene változtatni, mert nagyon sokba kerül a cégeknek” – állítja a Malév e-business üzletágának vezetője. Szemők Árpád azt is hozzáteszi, hogy véleményük szerint: „Ha e-kereskedelemről beszélünk, annak szerves része az e-számla. Amikor valaki papírjegyet választ, ahhoz papíralapú számla tartozik elsősorban (persze kérhető itt is elektronikus változat), de az e-ticketnél az e-számla a logikus kapcsolat.” A Malév ezt az akadályt úgy ugrotta át, hogy a papírjegynél lényegesen olcsóbb e-ticket választásánál, még a rendelés véglegesítése előtt, a megrendelő kap egy jelzést arról, hogy választásával elfogadja az e-számlát is, tehát e-ticketet csak e-számlával együtt lehet vásárolni. Ebből persze utólag sok bonyodalom keletkezhet, ugyanis papírszámlát kérni később már költséges eljárás, 10 ezer forintot számol fel a légitársaság ügyintézési díjként. A Malév ily módon a pótszámla minden költségét ráterheli az igénylőre. A legtöbb ilyen eset abból adódik, hogy a hazai cégek könyvelői gyakran visszadobják az e-számlákat. Egyrészt nem igazán tudják, mit kell tenni egy számukra olvashatatlan fájllal, hogyan lehet tárolni ezt a különös „bizonylatot”, mi lesz, ha jön egy adóellenőr, aki kéri a számlák bemutatását stb. A magyar jogszabályok ugyanis nem fogadják el a befogadónál az egyébként digitális aláírással és időbélyegzővel hitelesített e-számla papírra kinyomtatott másolatát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!