Hány megás valójában a 8 megás ADSL?

Ez a maximum

Minden internet-előfizető szeretné, ha a hozzáférésén a szolgáltató által ígért maximális sávszélességgel tudna le- és feltölteni, de ez a gyakorlatban nem így működik: egy 8 Mbps sebességű kapcsolaton a legritkább esetben lehet másodpercenként közel 1 megabájtot lehúzni a világhálóról. Az éppen elérhető sebességet számos tényező befolyásolja – például a hálózat leterheltsége, a központtól való távolság, a szerver közelsége stb. –, ezért a csomagokban hirdetett sebességértékeket a távközlési vállalatok bevallottan elméleti maximumként adják meg. Ezeknél az általuk szerződésben vállalt, garantált sávszélesség – amint arról mindenki meggyőződhet, ha áttanulmányozza a vonatkozó Általános Szerződési Feltételeket (ÁSZF) – jóval alacsonyabb. Az ügyfelek hát elfogadták, hogy a valós sebesség e két határérték között ingadozhat, és legfeljebb akkor reklamáltak, ha az általában nem a maximumhoz, hanem inkább a minimumhoz járt közelebb.

Digi
Az egyik szolgáltató hirdetése

Pedig, mint most kiderült, akkor is lehetne verni az asztalt, ha a csomaghoz ígért maximális le- vagy feltöltési sebességet nem tudjuk elérni. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ugyanis nemrég egy olyan precedensértékűnek tekinthető határozatot hozott, amelyben kimondja: egy internet-előfizetés nem hirdethető 1, 2, 4, 8 stb. Mbps sebességűnek, ha ezt a sebességet a szolgáltató nem tudja biztosítani az előfizetőknek. A felügyelet úgy találta, hogy a Magyar Telekom TDSL-csomagjai ennek a követelménynek nem tettek eleget, ezért – és még egy megtévesztő reklámért – a távközlési vállalatra 75 millió forintos bírságot szabtak ki.

A GVH-döntés egy olyan új – eddig nem megfogalmazott – követelményt ír elő a szolgáltatóknak, amely átszabhatja a hazai szélessáv-kínálatot. Lapunk úgy tudja, hogy a GVH e szabálynak – amely szerint a reklámokban nem az elméleti, hanem a valós sebességeket kell közzétenni – érvényt akar szerezni, és a Magyar Telekomot elítélő határozat csak a kezdet: széles körű vizsgálat indult, és minden nagyobb internetszolgáltatót elő fognak venni. Gyorsabban ugyan nem fognak majd az előfizetők netezni, ha ez megtörténik, könnyen lehet viszont, hogy a csomagok elnevezésében szereplő letöltési értékek a 2007 eleji országos sávszélesség-emelés előtti számokra esnek vissza, és a 8 megabites előfizetésből 2 vagy 3 megabites lesz, a 4 megabitesből pedig 1.

Ez így nem lesz jó

Már ha a szabály alkalmazása nem akad fenn a szolgáltatók ellenállásán. A Magyar Telekom máris jelezte, hogy nem ért egyet a határozatban foglalt indoklással. Amint a társaság sajtóosztálya elmondta: a reklámjaik megfelelnek a hatályos jogszabályoknak és az adott szolgáltatás reklámpiaci jellemzőinek, és figyelembe veszik a versenyhatóság hasonló ügyekben hozott határozataiban foglaltakat is. A GVH a TDSL-szolgáltatás kapcsán azonban „újabb, eddig még nem értelmezett reklámelemeket kifogásolt. Társaságunk a hatóság értelmezésével nem ért egyet, ezért a határozat ellen bírósághoz fordul” – közölték.

A rivális UPC az ügyben már iparági konzultációt is kezdeményezett a GVH-val. A szolgáltató ugyanis azt tartaná célravezetőnek az eddig le nem fektetett szabályok visszamenőleges hatályú számonkérése helyett, ha a piaci szereplők és a versenyhivatal közösen és előzetesen definiálná a betartandó normarendszert – mondta el lapunknak Szűcs László sajtókapcsolati igazgató.

Mert nemcsak hazai, de nemzetközi gyakorlat az elméleti maximális sávszélesség feltüntetése a reklámokban – teszi hozzá Szűcs –, ez az elfogadott mutató, amely segít a fogyasztóknak a csomagok közötti választásban. Az internetszolgáltatás egy olyan komplex szolgáltatás, amelyről részletekbe menő, teljes körű tájékoztatást nem lehet adni egy hirdetésben, mert az elérhető sávszélességet számos tényező befolyásolja. Ahogy a gyógyszereknél sem ismerhető meg az összes mellékhatás a reklámból – hoz példát a szóvivő –, úgy az internetes csomagoknál sem, ez esetben a szolgáltatói honlapon olvashatók a részletes információk, a reklámok is oda irányítják az érdeklődőket. Ráadásul internet-előfizetést nem impulzusszerűen vásárol az ügyfél, a megrendelést minden esetben szerződéskötés előzi meg, és a szerződésből a feltételek megismerhetők – érvel.

Jogos, de az NHH nem vizsgálja

A GVH határozata felveti annak a kérdését is, hogy ha elmarasztalhatók a szolgáltatók azért, mert nem tudják megadni előfizetőiknek az ígért maximális sávszélességet, akkor az illetékes szabályozó hatóság eddig miért nem kifogásolta a reklámozási gyakorlatot. „Annak a vizsgálata, hogy a szolgáltatók a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon hirdetik-e internetes csomagjaikat, nem a Nemzeti Hírközlési Hatóság feladata” – válaszol a neki címzett felvetésre Márton György NHH-szóvivő. Éppen ezért hasonló ügyekben az NHH is a GVH-nál kezdeményezett eljárást, például amikor 2007 tavaszán a „sávszélesítésről” szóló hírek nyomán sokan fordultak hozzájuk ilyen panaszokkal. „Az előfizetők teljes joggal várják el azt az internetszolgáltatótól, hogy azok olyan műszaki feltételekkel nyújtsák a hozzáféréseket, amilyenekkel reklámozzák azokat” – tette hozzá.

Az NHH az elméleti maximumok elérhetőségét azért nem ellenőrzi, mert a törvény csak a garantált sávszélesség biztosítását írja elő a szolgáltatóknak. A hatóság az idén – piacfelügyeleti tervei szerint – az ISP-k szerződéskötést megelőző műszaki felmérési tevékenységét vizsgálja, különösen az 1 Mbit/s-nál magasabb sebességű ADSL-csomagok esetében, valamint ellenőrzi a minőségi mutatókat, például a garantált le- és feltöltési sebesség meglétét.

Barna József

Azóta történt

  • A magyarok fele nem internetezik

    Javultak a mutatók, de még messze vagyunk az európai átlagtól. Jellemzően a budapesti fiatalabbak neteznek, a férfiak nagyobb arányban, mint a nők.

Előzmények