Egyszerűség és tisztaság
Miután a megjelenés előtt egy nappal „kiszivárgott” a nagy hír, a Google magyar idő szerint tegnap este kilenc óra körül a világ száz országában egyszerre tette elérhetővé Chrome nevű böngészőjét. (S úgy tűnik, minden simán ment, szerverleállásokról, túlterhelésről eddig még nem olvastam sehol…)
Jómagam ma reggel töltöttem le és telepítettem, minden gond nélkül. Azoknak a türelmetlenebbeknek a blogjait olvasva, akik már tegnap este felrakták, láttam, hogy akadtak itt-ott telepítési problémák, nálam gyorsan és simán felment az XP-re. (Ezt általánosságban is elmondhatom: a bejegyzésekben említett hibák, rossz vagy elégtelen működés a legtöbbször indokolatlan, a felhasználó hozzáállása vagy ismerethiánya okozta őket.) Azt azért megjegyezném, hogy ha valaki nagyon sok könyvjelzőt használ a jelenlegi böngészőjében, akkor ezek telepítéskor történő importálásakor esetleg úgy tűnhet, hogy lefagyott a telepítő, de erről szó sincs, időbe telik az adatok feldolgozása.
Az nagyszerű, hogy egyszerre jöttek ki a lokalizált változatokkal, bár valószínűleg a feszített tempó miatt a legtöbb hiányosság vagy hiba még a magyarítások között van – nem elsősorban a programban (bár mindjárt a Firefox bezárására figyelmeztető ablak szövegében akad egy fölösleges karakter, de ez nem jellemző), hanem a segítséget nyújtó weboldalakon.
Már induláskor meg lehet adni bizonyos beállításokat, de ezek közül ekkor még csak kettő figyelemre méltó: a Microsoft hibáját elkövetni nem akaró Google rákérdez, hogy milyen keresőmotort kívánunk használni – igaz, a döntő többség marad majd az elsőként felajánlott Google-nál –, illetve az adatvédelem miatt aggódók itt adhatják meg, hogy milyen típusú adatokat küldjön a böngésző a cégnek – a részletes adatvédelmi útmutató a Chrome honlapján olvasható. Zavaró lehet, hogy sima telepítés után nem jelenik meg a kezdőlap ikonja, a házacska, ezt a beállítások megfelelő menüpontjában lehet bejelölni.
A felület olyan, amilyennek ígérték: a cég stílusát követő, egyszerű és szép. A fülek áthelyezése a címsor fölé azzal az előnnyel járt, hogy – különösen teljes képernyős módban – a többi böngészőhöz képest hatalmasnak tűnik a weblapok megjelenítésére szánt terület. Ha az ember nem használ könyvjelző eszköztárat, akkor mindössze két keskeny sort foglalnak el a fülek, illetve a címsorral kombinált egyszerű menüsor. Állapotsor nincs, alul egyedül a letöltéskezelő jelenik meg, ha aktív.
Ha a működést tekintjük, akkor igazából semmi eget verő újdonságot nem tapasztalunk; láthatóan más volt a koncepció, kis túlzással azt lehet mondani, hogy az összes jó dolgot átvették a többi böngészőfejlesztőtől, de semmi fölöslegeset nem pakoltak bele. Sokan elégedetlenkednek ez vagy amaz eszköz hiánya miatt (erről majd később), de úgy látom, határozott szándéka a fejlesztőknek, hogy egy szikár, tisztán funkcionális, stabil, mondhatni rejtőzködő alkalmazást készítsenek – ilyen értelemben a Chrome tömegtermék akar lenni, a T-modell, s a Bugatti vagy a Rolls Royce gyártása nem ambíciójuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!