Elromlott. Hogyan tovább? Első rész.

A fogyasztás sötét oldala

Kimeríthetetlen téma a tartós fogyasztási cikkek garanciális ügyintézése, a jótállást és szavatosságot szabályozó törvények és rendelkezések értelmezése és újraértelmezése. A fogyasztói oldal általában úgy érzi, hogy nincs megfelelően védve a kereskedőktől, míg a kereskedők sokszor elképedve állnak némely abszurdnak tűnő, ám teljesen komolynak szánt kérés előtt. A helyzet sokszor hónapokig tartó huzavonává fajulhat, és ha sem az NFH, sem a Békéltető Testület közreműködésével nem sikerül mindkét fél számára kielégítő megoldást találni, csak a költséges és hosszas bírósági eljárás marad. Az esetek döntő többségében persze minden gond nélkül lezajlik a javítás vagy csere folyamata, de biztos mindenkinek van olyan ismerőse, akinek a nővére második unokatestvérének a sógorának a legfiatalabb húga már legalább 3 hónapja küzd egy hibás, akciósan “mikor, ha nem most” áron vásárolt, aztán rövid időn belül működésképtelenné váló elektronikai eszköz megjavításáért vagy kicseréléséért. Sőt, még az is lehet, hogy a harmadik sikertelen javítási kísérlet után már a visszakapni remélt vételár újbóli elköltésén gondolkozik szabad perceiben – mit sem sejtve arról, hogy ezt javarészt a kereskedő vagy gyártó jóindulatán, nem a hatályos törvényeken múlik.

Bár az IT café oldalain egyszer már kimerítően foglalkoztunk ezzel a témával, azóta eltelt közel egy évtized, és úgy éreztük, ideje lenne újból megnézni, mit tegyünk abban az esetben, ha valamelyik drága pénzen vásárolt eszközünk elromlana. Célunk nem az összes fogyasztóvédelmet érintő törvény, jogszabály vagy precedenst teremtő bírói döntés szájbarágós magyarázata. Inkább útmutatónak szánjuk a fogyasztóvédelmi szabályozások kiterjedt dzsungelében, tisztázunk néhány alapfogalmat, eloszlatjuk a legnépszerűbb tévhiteket. Vásárló-oktatunk is egy kicsit, ugyanis a hatalmas mennyiségű, könnyen és gyorsan hozzáférhető információ dacára még mindig nem nőttük ki azt a gyermekbetegségünket, hogy több százezres műszaki cikkeket impulzusvásároljunk. Mint a világon mindenben, ezen a területen is vannak kivételek – ezekkel csak „ha minden kötél szakad” alapon foglalkozunk, alapesetben a mindenkit érintő dolgokat vesszük végig.

A cikksorozat elkészítésében az NFH két munkatársa, Dr. Fülöp Zsuzsanna és Dr. Ütő Kristóf Benjámin volt és lesz segítségünkre.

A magyar fogyasztó védve van – ha tudja, hol keresse ezt a védelmet

Dr. Ütő Kristóf Benjámin szerint a magyar fogyasztók európai viszonylatban kifejezetten jól védettek, ha tartós fogyasztási cikkek szavatossági vagy jótállási időn belüli elromlásáról van szó. A gond inkább az, hogy nem létezik a sokak által áhított Nagy Fogyasztóvédelmi Törvény, és a vonatkozó szabályozásokat nem egy helyen összegyűjtve lehet megtalálni. Az Európai Uniós csatlakozás előtti jogharmonizáció során az EU-s fogyasztóvédelmi irányelveket lényegében csak belefésülték a magyar törvényekbe, de a szerkezethez nem nagyon nyúltak hozzá.

Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy az internet korában egy kis keresgélés után bárki olvashatja az itteni szemmel szinte csodával határos történeteket, amikben arról van szó, hogy nyugati szomszédainknál, esetleg Amerikában már harmadszorra cserélteti ki valaki a neten vásárolt, és már másnap ingyen kiszállított tv-jét, mert nem tetszett neki a képe.  Az ilyen történetek olvasása közben azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon a fogyasztói társadalom fejlettsége – vásárlói és kereskedői szempontból egyaránt – a példaként emlegetett nyugati országokhoz képest több évtizedes lemaradásban van. A legtöbb probléma megfelelő hozzáállással és gondolkodásmóddal megelőzhető lenne, ehhez azonban komoly változásra van szükség a hazai fejekben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt