Élet spam nélkül

A tavaszi Networkshop konferencián már szóba hoztad a spamekkel elkövetett tőzsdei csalásokat. Hogyan működik ez valójában?

Kulcsszavakban: vegyél részvényeket olcsón, szerezz magadnak olyan azonosítókat, amivel mások nevében is tudsz részvényt venni, küldj szét milliónyi bennfentesnek látszó e-mailt, amiben leírod, hogy a kiszemelt cég valami hatalmas üzletet fog csinálni, vásárolj a lopott azonosítókkal is részvényt, ezzel picit hajtsd fel az árakat, és várj, hogy a sok balek is vásárlásba fogjon. Ha minden rendben, akkor add el haszonnal a részvényeidet, és ne foglalkozz tovább a dologgal. Szerencsére a tőzsdefelügyeletek egyre határozottabban fellépnek az ilyen támadások ellen. Ez is mutatja egyébként, hogy az igazi védekezés az, ha a valódi életben a valódi hatóságok csukják le a támadókat, minden más csak tüneti kezelés.

A spamekkel legtöbbször termékeket próbálnak meg eladni. Ráfaragunk, ha vásárolunk?

A kéretlen levelek a való életben megjelenő igényekre adott modern válaszok. Ahogy a társadalom egy része a kínai piacon vagy az aluljáróban vásárol, mert úgy érzi, hogy a neki megfelelő minőséget kapja nagyon alacsony áron, úgy ez a társadalmi réteg, akik már használják a netet, az ottani vásárlásnál is ilyen szempontok szerint fog dönteni. Persze nem Magyarországról van szó, de előbb-utóbb el fogunk jutni mi is oda, hogy az internet mindenkié lesz. A lényeg az a bölcs mondás, miszerint olcsó húsnak híg a leve. Senki ne higgye például azt, hogy egy kéretlen levélben hirdetett gyógyszert töredékáron lehet megkapni a gyógyszertári árhoz képest. Az a „gyógyszer” nemhogy használni nem fog, de esetleg meg is ölheti a látszólag jó üzletet kötő vevőt.

A Hacktivityn részletesen bemutatod a spamgyárakat, azért előzetesen is mondj néhány szót a fontosabb szereplőkről.

Azokat a személyeket, akiket be fogok mutatni az előadásomban, tartják felelősnek a világ kéretlen leveleinek többségéért. Néhányuk ellen már van bírósági ítélet, de többségüket még nem ítélték el, így csak a Spamhaus nevű szervezet értesüléseire tudok alapozni. Az ő gyűjtéseik szerint elsősorban orosz, amerikai és kínai személyek tehetők felelőssé a spamekért. Különösen érdekes az orosz jelenlét, ugyanis egyes információk szerint ezeket a személyeket sokszor politikai védőernyő veszi körül, a hatóságok nem bolygatják az ügyeiket. Így pedig nehéz bármit is tenni.

Elképesztő, éves szinten több milliárd eurós adatok látnak napvilágot, de mérhető-e – és ha igen, hogyan – a kéretlen levelek által okozott kár? Valóban ilyen összegekről van szó?

A szakmában több olyan mérőszám forog, amivel lehet becsülni az esetleges károkat. Csak néhány példa. Vegyük azt, hogy egy ember naponta hány percet tölt a spamek törlésével. Vagy nézzük azt, hogy mekkora felesleges kiadást jelent a cégeknek a szűrőprogramok megvásárlása. Esetleg tekinthetjük azt, hogy az internet teljes sávszélességének hány százalékát veszik el a kéretlen levelek. De a legfontosabb, hogy mekkora károkat okoznak azok a hamis termékek vagy csaló szolgáltatások, melyeket ilyen módon szoktak reklámozni. Szerintem bármelyik mértéket vesszük alapul, jelentős veszteségeket vagy károkozásokat lehet találni.

Ma nehéz elképzelni, de kiirtható teljesen a spam az internetről? Vagy nagyon unalmas lenne a világ kéretlen reklámlevél nélkül?

A reklámlevelek, a kéretlen lánclevelek már lassan 100 éve velünk élnek. Szerintem kiirtani soha nem lehet őket. De törekedni kell rá. Egy nagyon frappáns történet jut az eszembe. Egyszer az egyik amerikai spammer tevékenységét elunták az áldozatok, és elhatározták, hogy visszavágnak. Mivel az USA finoman szólva nem az adatvédelem mintaállama, minden gond nélkül felírták ezt az embert rengeteg katalógusáruház címlistájára. Ezek – mint a nevük is mutatja – vaskos katalógusokat küldenek ki a termékajánlataikkal. Állítólag néhány héten belül már teherautóval hordta a posta a katalógusokat a delikvenshez, tehát sikerült fizikailag is elárasztani őt. Ez a példa azt mutatja, hogy ha az e-mailjeink mentesülnek is a reklámoktól, még mindig vannak más hordozók, melyeken keresztül el akarnak nekünk adni. Aki nem hiszi, csak menjen végig a Nagykörúton bekapcsolt Bluetooth-szal, és nézze meg, hány hirdetőtábla próbál meg vele kommunikálni.

***